A Cloacking vagy Leplezés, álcázás olyan black hat módszer, aminek eredményeként ugyanazon honlapon mást látnak a felhasználók és mást a keresőrobotok. Például a látogatók egy felhasználóbarát, vizuálisan vonzó webhelyet találnak, kevés szöveggel és rengeteg grafikus, multimédiás elemmel. Ugyanakkor a honlap tele van az oldal háttérszínével azonos színű, ezért ember számára olvashatatlan, kulcsszavazott szöveggel, kifejezetten a keresőpókok számára. Ezek lehetnek akár az oldal tartalmához nem illő, de népszerű, felkapott szavak, fogalmak is.
Az álcázás technikája tehát a keresőrobotok kijátszását szolgálja, ezért szankciót – a keresési listáról való eltávolítást – eredményezhet. Megjegyzendő, hogy adott honlap mobilbarát verziója nem számít álcázásnak.
A cloacking típusai
- User Agent cloacking
Ha a http-fejléc alapján a webhely keresőmotorként azonosítja a felhasználót, akkor a szerver a weboldal nem látható elemeket is tartalmazó verzióját jeleníti meg.
- IP-alapú cloacking
A felhasználó IP-címe vagy tartózkodási helye szerint különböző – például nyelvileg eltérő – tartalom kerül közlésre.
- JavaScript alapú cloacking
Ez a típusú álcázás a JavaScript-kompatibilis böngészővel rendelkező felhasználóknak mást jelenít meg, mint a JavaScriptet letiltott felhasználóknak (például a keresőmotoroknak).
- HTTP_REFERER cloacking
Ennél a módszernél a HTTP_REFERER fejléc alapján „dől el”, hogy a webhely álcázott vagy nem álcázott változata kerül-e kiszolgálásra.
- HTTP Accept fejléc alapú cloacking
Ha a HTTP Accept-Language fejléce egy keresőmotoré, akkor a webhely álcázott változata jelenik meg.
A legális cloacking esetei:
A cloacking általában fekete kalapos SEO módszernek számít, de amikor a felhasználói élmény javítását szolgálja, a Google „szemet huny” a használatánál.
1.
Legális alkalmazásának példája a weboldal földrajzi hely (IP-cím) alapján történő automatikus célzása. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók számára regionális/térbeli elhelyezkedésük szerint más és más tartalom jelenik meg (IP cloacking). Szolgáltatók keresésekor (pl. étterem) nem vitás, hogy ez kifejezetten felhasználóbarát.
Az ehhez hasonló esetekben szintén legális cloackingnak számít az is, amikor a térképező robotok egy nem földrajzilag célzott oldalra kerülnek átirányításra. Ennek oka, hogy a robotok, szemben az emberekkel, „mindenhol és sehol” vannak.
2.
A másik fehér (vagy szürke) kalapos cloacking technika az úgynevezett link obfuscation (kb. link elhomályosítás). Ennek lényege, hogy néhány belső link elrejtésre kerül a robotok elől a feltérképezési költségkeret optimalizálása céljából. A megoldás különösen jól használható az olyan webhelyek, webshopok esetében, amelyek Faceted Navigation részt, vagyis szűrőt tartalmaznak. A szűrő ilyenkor gyakran több száz vagy ezer oldal forrása lehet, így a feltérképezési költségkeret gyorsan kimerülhetne. A belső linkek robotok előli elrejtésével viszont a stratégiai fontosságú, releváns oldalakra irányíthatók a robotok, miközben a szűrőjavaslatok is megmaradnak.
3.
A white hat cloacking harmadik példáját a rich media technológiára épülő – értéknövelt, vagyis képeket, videókat, hanganyagot is tartalmazó – honlapok esete jelenti. Ilyenkor az oldal feltérképezhetősége és indexelhetősége érdekében a grafikus/mozgó/audio tartalmaknak szöveges formátumban is elérhetőnek kell lenniük.
Egyéb esetek
Cloackingról beszélhetünk abban az esetben is, amikor fizetős tartalmakból kiemelt részletek jelennek meg a találati listán. A felhasználónak viszont a kattintás után nincs jogosultsága ezen prémium tartalmak elérésére (általában egy regisztrációs űrlappal találkozik). A térképező robotok azonban látják a csak regisztrált tagok számára elérhető anyagokat is.
A/B tesztelés esetében szintén beszélhetünk cloackingről. A térképező robotok az eredeti tartalommal találkoznak, a felhasználók pedig az alternatív, kísérleti verzióval.